Hír, program, komment

Dr. Csáky András polgármester ünnepi beszéde:

Tisztelt Emlékező és Ünneplő Honfitársaim!

Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg nekem, hogy kultúra-köszöntőmet nagyon személyes hangon kezdjem. Ugyanis egy vallomás kívánkozik ki belőlem. Ez pedig az, hogy az évek multával egyre többet gondolok nagy magyar alkotásokra, és még álmaiban is egyre többször jelennek meg nagy kulturális emlékhelyek. Többek között a szatmárcsekei csónakosfejfás temető, melynek halhatatlan jelentőségű lakója: Kölcsey Ferenc, a Himnusz alkotója. A magyarságot összetartó, vérzivataros évszázadainkat megidéző vers végére Kölcsey 1823. január 22-én itt, Szatmárcsekén tette ki a végső pontot. Ebben a faluban élte le élete javát, noha közben Szatmár megye országgyűlési képviselője és a reformkor egyik szellemi motorja volt. Kívül-belül nemes úr.

Több mint másfél évszázaddal később ebből a napból, január 22-éből lett a Magyar Kultúra Napja. De volt 1823-nak egy olyan csodája, amelyről akkor még nem lehetett tudni, hogy valóban csoda lesz. Huszonkét nappal a Himnusz befejezése előtt megszületett Petőfi Sándor.

Hölgyeim és Uraim!

Az már maga is gyönyörű történet, ahogyan az ifjú költő viszonyult a Mesterhez, akit, sajnos, már csak a temetőben kereshetett fel. Petőfi először 1846-ban fordult meg Szatmár megyében. Másodszor a következő év júliusában járt Szatmárcsekén is.

Barátjához, Kerényi Frigyeshez írott egyik levelében olvasható, hogy "Badalóval csaknem szemközt fekszik innen a Tiszán Cseke, és a csekei temetőben Kölcsey Ferenc. Tavaly ősszel egypár hétig laktam itt, s meg-meglátogattam a szent sírt, melyben a legnemesebb szívek egyike hamvad. Halmánál nincs kőszobor, még csak fejfa sincs, melyre neve volna fölírva; de nincs is rá szükség, mert az odalépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve. Csendes a táj a városok, a nagy világ zaja nem hangzik idáig. A nagy férfi sírja körül csak a szellő rezgeti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek donganak, s távol az andalgó Tisza halkan mormolja dalát, hogy a koporsónak álmát meg ne zavarja."

A pontosság kedvéért jegyzem meg, hogy Kölcseynek azóta már kőemlékműve van a szatmárcsekei temetőben. Ez nem vonja kétségbe és nem teszi feleslegessé Petőfi tiszteletteljes szavait. Hiszen mindez épp a nagy magyar szellemek, a nagy magyar alkotók és alkotások szerves egymásra épüléséről szól. A kultúra ugyanis folyamat, miképpen az a történelem is.

Ezért van az, hogy sem a kultúránk, sem a történelmünk nem cserélhető másokéra. Innen származik mérhetetlen mágnesező erejük. És van még valami, ami ráadásul értéksemleges: ez pedig az anyanyelv.

Hiába mondták már évtizedekkel ezelőtt, hogy a világ egyetlen falu lett. Ebből csak annyi igaz, hogy lerövidültek a távolságok Gépek gombjait nyomogatva hihetetlen gyorsasággal találjuk meg egymást. A nem magyarokkal saját anyanyelvüktől függetlenül többnyire angolul beszélünk. A kapcsolatteremtés egyre gyorsabb, de egyre kevesebb benne a lélek.

Mi volt az akadálya annak, hogy ez az elmélet nemigen vált gyakorlattá?

Röviden szólva: a kultúra és minden más, amit nem cserélgethetünk kedvünkre, sőt, a fejünk felett sem cserélgethetik mások. Mert a kultúra, a történelem, az anyanyelv, amit abból az elődeink ránk örökítettek, és mi folyamatosan tovább örökítünk, mind-mind mi magunk vagyunk. A magyar kultúra bennünk van, minden szavunkkal, cselekedetünkkel alakítjuk azt, hatalmas erőforrásunk, melyre építhetünk, melyre építenünk kell, s melynek megőrzése, továbbadása mindannyiunk kötelessége, hisz csak így válhatunk a világ kultúrájának egyenrangú részeseivé. Ahhoz, hogy más nemzetek, népek kultúráját tisztelni tudjuk, először a saját kultúránkat kell megbecsülni. Nagyjából ugyanezt írja le József Attila a nemzet fogalmával kapcsolatban, amikor azt mondja: "a nemzet közös ihlet."

Ezért nem mindegy, hogy milyen mélységben és milyen lélekkel élünk a magyar kultúra áldásaival. Nem mindegy, hogy alkotóink ihletett teremtményeiben milyen megerősítést találunk.

Tisztelt Ünneplők !

Tavalyi köszöntőmben a Himnusz átírásával kapcsolatban csak azt említettem, hogy Kodály miképpen utasította vissza a rettegett diktátort Rákosi Mátyást. Nyilvánvaló, hogy kizárólag Erkel Ferenc zenéjének átírására kérhette Kodály Zoltánt. És valóban így is volt. Kölcsey trónfosztására Illyés Gyulát szerette volna megnyerni, de ez sem sikerült. Mindenesetre örök figyelmeztetés. Adyval szólva: Őrzők, vigyázzatok a strázsán!

A Huszadik század két rövid korszakának a különbségeit ábrázolja, hogy az összeomló Kádár-korszak végén miképpen lett Kölcsey Himnuszának születésnapjából a Magyar Kultúra Napja.

A megemlékezés ötletét Fasang Árpád zongoraművész 1985-ben vetette fel. Szavai szerint "ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is". Végül a nap tényleges megünneplésére 1988. december végén tettek felhívást és 1989. januárjában szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot. Azóta évente ünneplik ezt a napot.

Ez a gyorsan meggyökerező hagyomány lényegében azt a gondolatot képviseli, amellyel a Cegléden sokat vendégeskedő Csoóri Sándor vívódott orvos-barátjának ajánlott esszéjében. A gondolat így szól: "Korunk szellemi, lelki járványaival szemben éppúgy védőoltással kellene védekeznünk, mint a pestis ellen. Ennek a szellemet-lelket védő módszernek óriási előnye lenne a vírusok révén terjedő bajokkal szemben, mint az elidegenedés, a világméretű közöny. Nem kell újabb ellenszereket kitalálni, mert hihetetlen védőszer halmozódott fel évezredek óta, és ezt a szérumot úgy nevezzük: kultúra."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A kultúra napja akkor válik igazi ünneppé, ha feladataink jegyében számvetést készítünk, vagy legalábbis kijelöljük önmagunkban - ki ki önmagában - , hogy milyen módon kell, a ránk hagyott kulturális örökségünkkel felelősséggel bánnunk. S ezt, tovább kell adnunk az utánunk következő nemzedéknek, annak a nemzedéknek, amelynek nevelésében a szerepünk felbecsülhetetlen! Hiszen nekünk kell értékes mintát felmutatnunk: a kultúra értékeit becsülnünk, törvényei szerint élnünk, és tanulságait érvényesítenünk. Mert ez a kultúra nemcsak tudást, műveltséget hordoz, hanem erkölcsöt is. Következésképp az értelmiség alkotó-közvetítő szerepe és felelőssége óriási.

Cegléden 1989-től, tehát amióta egyáltalán van napja a magyar kultúrának, minden évben sokakat egybeszólít ez az alkalom. Sokan vagyunk, akiknek a számára valódi ünnep ez az est. Az az est, amikor egy kis időt arra szakítunk ki a rohanásainkból, az állandóan feltorlasztott gondjainkból, hogy újra és újra átérezzük, mit is jelent a mindennapjainkban a könyv, az irodalom, a zene, a festészet, a szobrászat, a színház, a fotó, az iparművészet megannyi változata.

Ilyenkor ünnepeljük meg az idekötődő művészeket és a közművelődés méltó munkatársait.

Jó így együtt lenni! Szívből kívánom magunknak és mindazoknak, akik a magyar kultúráért felelősséggel tartoznak, akik nem kis erőfeszítések árán teszik a dolgukat, hogy e mai nap igazi ünnep legyen, azzal a tudással és szent meggyőződéssel, hogy amit teszünk, azzal városunkat, nemzetünket, jövőnket szolgáljuk. Ezt soha nem szabad elfelejtenünk!

Köszönöm a figyelmüket.

MÉLTATÁSOK

Ceglédi Alkotók Egyesülete

Az egyesület 2001-ben alakult meg tizenhárom fővel, egy szűk ceglédi művészcsoport kezdeményezésére a városi önkormányzat segítségével.

Célja a művészet területén tevékenykedő alkotók összefogása, támogatása, művészi és szakmai érdekképviseletük biztosítása, szakmai programok megvalósítása. A művészeti képzés, a vizuális, és a tárgyalkotó kultúra népszerűsítése az óvodás, iskolás gyermekek körében, a kulturális intézményekben. Rendezvényeken, kiállításokon való megjelenés, művészeti zsűriztetés, közös pályázatok készítése.

A ceglédi kis közösség mára egy széleskörű térségi egyesületté fejlődött, mely Dél Pest Megye és Cegléd környékének alkotóit fogja össze.

Az egyesület kapcsolatokat épít, és tart fenn, helyben és külföldön művelődési intézményekkel, önkormányzatokkal. Az egyesület főbb támogatója Cegléd Város Önkormányzata, az NKA valamint a Népművészeti Egyesületek Szövetsége és Pest Megye Önkormányzata. Az egyesület tagjai számos hazai és nemzetközi elismerésben részesültek, kaptak bemutatkozási lehetőséget tárlatokon, rendezvényeken.

Az egyesületben kézműves, képzőművész, fotóművészeti, irodalmi csoport működik.

Népművészeik 2006 óta rendszeres résztvevői a kézművesek legnagyobb Kárpát-medencei seregszemléjének, a Mesterségek Ünnepének. Közülük öten - Marton László, Botlik Mária, Három Henrietta, Göncző Istvánné és Jancsovics Imréné - népi iparművész címet kaptak. 2016-ban az "Év játszóháza" díjban részesültek.

A képzőművészeti szekció kiemelkedő alkotói: Apáti-Tóth Sándor fotóművész, Bakányi Gyula festőművész, Csurga Ferenc szobrászművész.  Rónai Gábor művésztanár, aki a tagokból létrehozta és vezeti a Benedek Péter Rajzkört.

Fotóművészeti szekció kiemelkedő alkotói: Baán Katalin és Papp Elek fotóművészek.

Az irodalmi szekció alapító tagjai a Cegléd Városi Könyvtár Irodalombaráti Körének.

Az alkotók rendszeresen részt vesznek a ceglédi Kossuth Művelődési Központ nyári táboraiban. Mesterség bemutatókat, játszóházakat tartanak az érdeklődőknek.

A KMK Ceglédi Galériája kiállítási lehetőséget biztosít számukra, ezzel is lehetővé téve a tárgyalkotó kultúra népszerűsítését.

Egyéni és csoportos kiállításaikkal városunk kulturális beágyazódását segítik elő országos és nemzetközi téren, ezzel erősítve városunk hírnevét.

A Ceglédi Alkotó Egyesülete számára, a vizuális és tárgyalkotó kultúra területén végzett kimagasló tevékenységéért ítélte oda a Képviselő-testület "Cegléd Város Kultúrájáért" elismerő oklevél kitüntetést.

Dr. Kiss Mihályné tanárnő az Erkel Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény nyugalmazott zongora-szolfézs szakos tanára, Arany Katedra és Gubody Díjas pedagógus.

Diplomáját 1955-ben Budapesten szerezte. 1960. szeptember 1-jétől, 47 éven át tanított a ceglédi zeneiskolában. Munkáját lelkiismeretesen, sokrétű hozzáértéssel végezte. Növendékei közül sokan választották a zenei pályát élethivatásul. Zongoraóráinak meleg hangulatú vidám légkörére örömmel emlékeznek tanítványai.

A tanítás mellett hangszeres korrepetitori teendőket is vállalt. Állandó szereplője és zongorakísérő tanára volt a zeneiskola ünnepi hangversenyeinek.

1972-től 1995-ig 23 éven át a zeneiskola igazgatóhelyettese volt. A nevelőtestület meghatározó egyénisége, lelkes és kezdeményező pedagógus, nagy segítséget nyújtva ezzel az iskola jó közösségi szellemének kialakításához.

Négy évig éneket tanított a gimnáziumban, és hosszú éveken át kísérte a Táncsics Mihály Általános Iskola és a Kossuth Lajos Gimnázium kórusait. Évtizedekig segítette a Kardos Pál Pedagógus Énekkar munkáját. Alkotó-pedagógusi tevékenységét több rangos kitüntetéssel jutalmazták pályafutása során.

Nyugállományba vonulása óta sem pihen, aktivitása ma is töretlen. A Patkós Irma Művészeti Iskolában tanítja és felkészíti a hallgatókat és növendékeket a vizsgaelőadásokra, szereplésekre. Tanítványai között Európában, de még világszerte is ismert művészek találhatók. Oktatói munkáját a mai napig igényesen, magas szakmai színvonalon végzi, tanítványait türelmesen, odaadóan bátorítja.

Kerek és boldog az élete - nyilatkozta, mert gyermekei és unokái is zeneszerető, zeneművelő emberek lettek. A mindig elegáns tanárnő, akit mindenki Cica néniként ismer, március 31-én tölti kilencvenedik születésnapját.

Cegléd Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a város kulturális életében évtizedeken át meghatározó, fáradhatatlan odaadással felépített kiemelkedő szakmai munkássága elismeréseként adományozza dr. Kiss Mihálynénak a "Cegléd Város Kultúrájáért" városi kitüntetést. Gratulálunk, és jó egészséget kívánunk!

Fehér Nikoletta művelődésszervező

2009-ben, a Polgármesteri Hivatal Tourinform Irodájába kezdett dolgozni. Először turisztikai feladatokat végzett, mivel diplomáját 2005-ben a Szolnoki Főiskola idegenforgalmi szakmenedzser szakán szerezte. 2009-ben szakközgazdász oklevelet szerzett. Idővel a városi rendezvények szervezésébe kapcsolódott be, melyet azóta is sikeresen, nagy lelkesedéssel és igényességgel végez.

Átszervezést követően - 2017-től - a Kossuth Művelődési Központ Nonprofit Kft. művelődésszervezője. 2018-ban kiváló eredménnyel végzete el a közművelődési szakember képzést.

Feladatkörébe tartozik Cegléd város rendezvényeinek, fesztiváljainak szervezése, lebonyolítása, az ünnepek kultúrájának gondozása. Maximalista munkamódszere egyaránt jellemző a kisebb megemlékezések alkalmával épp úgy, mint a többnapos fesztiválok szervezésekor. Közművelődési feladatai megvalósítása során jól kamatoztatja a rendezvényszervezői tapasztalatait.

Aktívan részt vállal a protokolláris feladatok végrehajtásában, melyet minden alkalommal hibátlanul és következetesen végez.

Szoros kapcsolatot ápol Cegléd testvérvárosaival. Jelentős a szerepvállalása a delegációk fogadásában, programjaik megszervezésében. Sikereihez kiváló nyelvtudása is nagyban hozzájárul.

Pályázatíró készsége kiemelkedően sikeres, több tucat pályázati projektet készített, melyek közül a nyertesek, a városi rendezvények programjait is gazdagították.

Munkáját nagy körültekintéssel, precízen, megbízhatóan végzi. Elhivatottsága, terhelhetősége példaértékű. Maximalizmusa kiváló diplomáciai érzékkel párosul. Magára, környezetére és munkájára is az igényesség jellemző.

Fiatal kora ellenére klasszikus műveltséggel és értékrenddel bír. Hosszú évek óta tanúi vagyunk annak, hogy alázata, szerénysége és kedvessége a diplomatikus kommunikációhoz, tárgyalókészséget igénylő feladatokhoz elengedhetetlen.

Fehér Nikoletta kiemelkedő munkavégzésének elismeréseként ítélte oda részére a Képviselő-testület a "Cegléd Város Kultúrájáért" szakmai elismerést.