ÉRTÉKTÁR » Kulturális örökség

A Dobmúzeum megalkotója, szellemi atyja Kármán Sándor 1950-ben született Cegléden.     Az első kiállítását 1979-ben nyitotta meg "A dob története" címmel, a második 1990-ben volt: "Százéves a jazzdob, 1890-1990". Ezután született meg az állandó kiállítás gondolata, egy múzeum létrehozásának ötlete. Az első kiállítóhely 1992-től működött egy garázsban. Ezután kért és kapott segítséget a ceglédi önkormányzattól egy városközpontban lévő ingatlan formájában, ahol 2000 novembere óta működik a ceglédi Dobmúzeum.

A múzeumban négy földrészről gyűjtötték össze a kiállítási anyagot, melyek a könnyűzene, a jazz és a klasszikus zene ütőhangszereinek fejlődését mutatják be 1900-tól napjainkig.

 

2000-ben két emlékhellyel gazdagodott a múzeum. Ezek Bányai Lajos és Kovács Gyula életútját mutatják be. Fotók, tárgyak, felszerelések láthatóak itt.

2004-ben Weisz Api, 2010-től a Peter Erskine pályafutását bemutató állandó kiállítással bővült a gyűjtemény.

2004-ben a több ezer katalógus, plakát, levelezés, fotó, kotta, szakkönyv, és hangzó gyűjteményéből alakították ki a Dobmúzeum könyvtárát.

 

Az elmúlt 23 évben számtalan egyéni látogató és szervezett csoport ismerkedett meg a rendhagyó zeneórát, dobtörténeti előadást vagy hangszeres bemutatót kínáló programokkal. Turisták, iskolások, zenészek, hangszerkészítők, különféle szakmai és kulturális körök képviselői váltak beavatottá a kortárs könnyűzene és jazz gyökereinek és újító művelésének kérdéseibe. 

Kármán Sándor munkájának elismeréséért megkapta a Magyar Hangszerszövetség elismerő oklevelét, a Bányai Lajos által alapított Pro Ritmo aranymedált, Cegléd város Gubody Ferenc díját, és a városvédők Együtt a városért érmét, a regionális Prima díjat és a Czigle-láncot.

 

2014-ben jelent meg Kármán Sándor, a ceglédi Dobmúzeumról szóló könyve. A múzeum gyakran szerepel a médiában, a Cegléd, a Danubius, a Katolikus, a Petőfi, a Kossuth rádió műsoraiban. Láthattuk az M1 (Főtér), TV2 (Lazac), M2 (Kultúrház), RTL Klub (Reggeli; Esti Showder) programjaiban. 2002-ben a Cegléd Városi Televízió készített egy félórás filmet a múzeumról, mely a Hálózat csatornán volt látható. 2005-ben készült el a múzeum honlapja.

 

A Dobmúzeum történetéhez szorosan kapcsolódik a Dobos Gála.

Kármán Sándor az első Dobos Gálát 1993-ban rendezte Kovács Gyula, egykori tanára emlékére. A nyolc és fél órás koncerten 49 művész lépett fel, köztük 19 dobos. Második alkalommal a rendezvény már felvette a Nemzetközi Dobos- és Ütős Gála nevet, de a cél fennmaradt, bemutatni a nagy dobos elődök példamutatását, szorgalmát, hitét és továbbadni az új generációnak.

Azóta szinte minden évben megrendezik, egyre több magyar fellépő játszik és mindig van egy külföldi dobos sztár is. A gála délutánján a vendégek megtekintik a Dobmúzeumot, a sportcsarnok küzdőterén ilyenkor kiállítások is láthatóak a kapcsolódó művészeti ágakból.

A dobos gálák sztárvendégei a teljesség igénye nélkül: Jojo Mayer, David Moss, Steve Smith, Carlo Rizzo, Hamid Drake, Billy Cobham, Mike Mangini, Pete Lockett, Will Calhoun, Tommy Campbell, Peter Erskine, Alex Acuna, Alvin Queen.

 

Kármán Sándor szenvedélyes elkötelezettsége, kutató- és gyűjtőmunkája, elhivatottsága, a zene iránti szeretete hozta létre a ceglédi Dobmúzeumot. A gyűjtemény, a több mint húszéves Ceglédi Dobos- és Ütőhangszeres Gála, sok-sok kiállítás, barátságok, kapcsolatok a hangszergyárakkal és műhelyekkel, mind a hazai szakmai élet és a nemzetközi jazzvilág zarándokhelyévé tette ezt a helyet. Így a ceglédi Dobmúzeum és a Nemzetközi Dobos- és Ütős Gála egyedülálló nemcsak Cegléd, de az ország zenei életében is.

A régi, 1816-ban épült evangélikus templom a piactéri kisajátítás áldozata lett, le kellett bontani. A bontás előtt gondosan lefényképezték a templomot és a dokumentumokkal együtt elhelyezték az új templom alapkövében. Az új, neogótikus stílusú templom építését 1895-ben kezdték el.

 

2011-ben a templom felújítása során kívül és belül is renoválták az épületet. Ekkor restaurálták az 1875-ben készült régi orgonát is, mely Bakos Károly műhelyéből került ki. A régi hangszer műemlékvédelem alá került, a templom karzatának elidegeníthetetlen része, onnan elmozdítani nem lehet. Vásároltak egy új orgonát is, mely így a földszinten kapott helyet. Átadására 2014 szeptemberében került sor.

 

Az új, impozáns hangszert eredeti barokk kori orgonák alapján tervezték és építették, jellemzően csak az akkori korban is elérhető alapanyagokból (tömörfa, kovácsoltvas). Magyarországon az első és egyedülálló ún. türingiai stílusú, azaz Bach-orgona különlegessége, hogy ugyanúgy szólaltathatók meg rajta Johann Sebastian Bach művei, mint ahogyan az 1700-as években, ugyanis a világhírű művész is ilyen orgonán szerezte halhatatlan dallamait. Így a város központjában, műemléki környezetben lévő kecses templom az ország legjobb barokk orgonájával büszkélkedhet. Híre most már elhagyta az 

országhatárokat, a művészvilágból sokan érdeklődnek a csodálatos hangszer iránt.

 

Hangversenyek, koncertek helyszínévé vált a templom, ahol az ország legjobb orgonaművészei szólaltatják meg az orgona sípjait.

Már átadása előtt óriási volt az érdeklődés, külföldi művészek és szakértők is megnézték, illetve a Kossuth Rádióban is hallható volt a hangja.

Jelenleg zenésznövendékek gyakorolnak rajta, valamint kántortanulóknak tartanak kurzusokat a templomban.

Az egyik legkülönösebb ceglédi emlékmű. Eredetileg annak a pozsonyi épületnek a falát díszítette, ahol Kossuth Lajos és a reformkor kiváló politikusai megszálltak. Az erkélyen állva mutatta be Kossuth március 17-én az első magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost, aki szintén itt mondta el első miniszterelnöki beszédét.

Mivel a pozsonyi épületet a 19. század végén átalakították, az erkélyt lebontották. Ám a köveit (négy pillérét) Budapestre szállították és a 20. század első évtizedeiben az Országgyűlési Múzeumban helyezték el. A múzeum megszűnése után 1954-ben Ceglédre hozták a pilléreket, ahol 1962. szeptember 19-én a Szabadság tér református templom előtti szakaszán felállították azokat. Mai helyükre 1996-ban kerültek az erkély maradványai. Cegléd városa nem kevés anyagi áldozattal járult és járul hozzá e sajátos emlékmű megóvásához. Másolata 2015 óta az újra megnyitott Országgyűlési Múzeum állandó kiállításában látható.

 

A Kossuth erkély a ceglédi Kossuth-kultusz egyik látványos eleme; 1996 óta március 15-e előestéjén ez az egyik helyszíne a ceglédi megemlékezéseknek. A Ceglédre érkező látogatóknak is ez az egyik legkeresettebb célpontja.

A Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19. - Torino, 1894. március 20.) tevékenységéhez, utóéletéhez és nevéhez kötődő magyarországi Kossuth-kultusznak különleges, semmihez sem hasonlítható fejezete alakult ki Cegléden.

 A hagyomány megszületése 1848. szeptember 24-éhez, Kossuth ceglédi toborzóbeszédjének napjához kötődik, folytatódott 1867. évi ceglédi díszpolgárrá választásával, a vele levelező ceglédi híveivel, az őt 1877. január 24-én személyesen meglátogató ceglédi 100-as küldöttséggel és az útról szóló évenkénti megemlékezésekkel. Kiegészült mindez a Kossuth-szobor 1902-es felállításával, a Kossuth Múzeum 1917-es megalapításával, a Kossuth-emléktáblák, emlékhelyek folyamatos felavatásával, intézmények, közösségek, közterületek "Kossuth" névre keresztelésével. Két róla elnevezett köztér, a nevét viselő gimnázium, szálloda és cserkészcsapat, valamint a fia (Kossuth Ferenc), a húga (Kossuth Zsuzsánna) nevét viselő utca található a városban.

 

Kossuth Lajos emlékét a ceglédi 100-as küldöttség 1877 óta szervezetten is ápolja, amely - néhány évtized kényszerű szünet után - 1973-tól Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör néven folytatja elődei tevékenységét.

A ceglédi közéletet meghatározó emléknapok közül öt (január 24-e, március 15-e, március 20-a, szeptember 24-e, augusztus 25-e) kapcsolódik Kossuth Lajoshoz., az 1990-es évektől pedig "Kossuth-toborzónak" nevezik a legnagyobb ceglédi fesztivált.

Kossuth Lajosról eddigi tizenöt ceglédi kiadású könyv, valamint képeslapok, plakátok, emléktárgyak, jelvények, jelentek meg. Külön színfoltot jelentenek a vele kapcsolatos családi történetek.

 

Cegléd ajándékaként áll egy köztéri Kossuth-szobor Torinóban, a New York-i Kossuth-szobor pedig a ceglédi másolataként került az amerikai nagyvárosba

Az országban itt jelent meg a legtöbb Kossuthról szóló kiadvány és 1923 óta életét bemutató állandó kiállítás Cegléden. . A Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya minden korban büszkén vállalható, tiszteletet ébresztő, páratlanul gazdag, közösségteremtő hagyományt jelent a városban; közös, a különböző vélemények és érdekek egyeztetésére szolgáló fórumot és az összetartozás élményét.

 

A Kossuth-Kultusz ceglédi hagyománya 2014-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.

A Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykara 2014-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Az iskolában már 1904-től működött fiúkórus, amely az évek folyamán vegyes karrá alakult át. 1964-ben Béres Károly, a gimnázium akkori ének-zene tanára hívta életre az azóta is töretlen sikereket elérő Leánykart. A kórus nemcsak városunk, hanem az ország kulturális életében is jelentős szerepet tölt be.

A Leánykar, valamint az 1975 óta évente megrendezett Éneklő osztályok versenye páratlan és egyedülálló az országban. A gimnázium nem zenei profilú, ennek ellenére mégis példaértékű az itt működő zenei élet. A Kodály-módszer gyakorlati alkalmazásának köszönhetően válhatott az énekkar nemzetközileg is elismertté és megbecsültté. A zene, az ének szeretete közösségformáló erőként hat, hiszen sokan tanulmányaik befejezése után is tagjai maradnak a kórusnak. Városunk ünnepségeit még emelkedettebbé, szebbé varázsolják tiszta hangzásukkal, lelkesedésükkel.

 

Hazánkban, valamint jelentős nemzetközi versenyeken is értékes díjakat, kitüntetéseket gyűjtöttek be az évek folyamán. 1996 óta évente meghívást kapnak Erdélybe, ahol testvérvárosunkban, Csíkszeredában együtt ünneplik március 15-ét.

Számtalan külföldi fellépés, hangverseny öregbíti hírnevüket a világ országaiban.  Eddig 22 versenyen 54 díjat nyertek.

Legbüszkébbek az I. Kórusolimpián Linzben elért olimpiai bajnoki címükre.

 

A kórus vezetője 35 éve Soltészné Lédeczi Judit Liszt-díjas karnagy. Tagja a KÓTA Ifjúsági Bizottságának. Pedagógiai és karnagyi munkájáért többször kapott kitüntetést: Artisjus-díj, Csokonai Vitéz Mihály-díj, Lajtha László-díj, valamint Cegléd Város Díszpolgára és Czigle-lánc tulajdonosa.

A kórus korrepetitora 10 év óta Fazekas Zsuzsanna, zongoratanár.

 

 

A Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykarának díjai

 

• "Együtt a Városért" 1989, Cegléd Város Önkormányzata
• Pest Megye Közművelődési Díja 1992
• Pest Megyéért Emlékérem 1996
• "Éneklő Ifjúság" emlékplakett 1998, KÓTA
• Csíkszereda "Pro Urbe" Díja 1999
• KÓTA Díj 2005

 

Minősítések

 

A kórus megalakulása óta minden megmérettetésen "Arany minősítést" kapott.

Nyolc alkalommal nyerte el az "Év Kórusa" címet.

• Országos Diáknapok, Eger 1968, 1972 Arany fokozat
• Országos Diáknapok, Sopron 1988 Arany fokozat

 

Versenyek

 

• 1987. Békés-Tarhos A Montreali Filharmónia különdíja
• 1989. Békés-Tarhos Békés Város Nagydíja
• 1990. XIII. Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny Debrecen II. díj, karnagyi különdíj
• 1991. Arnheim (Hollandia) II. díj
• 1992. Middlesbrough (Anglia) négy kategóriában II. díj
• 1993. 
  • IV. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny I. díj kategóriagyőzelem;
  • aranydiploma Gorizia (Olaszország) II., III., IV. díjak
• 1994. Powell River (Kanada) négy II. díj
• 1995. Llangollen (Wales) I., II., III., IV. díj, a "Világ Kórusa" 2. hely
• 1996. XVII. Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny (Debrecen) III. díj
• 1997. I. Kodály Zoltán Kórusverseny Budapest I. díj
• 1998. Llangollen (Wales) I. díj, két II. díj, IV. díj, a "Világ Kórusa" 2. hely
• 1999. VII. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny kategóriagyőzelem I. díj Puella Kórus (erre az alkalomra alakult a kórus idősebb tagjaiból); Leánykar ezüstérem
• 2000. I. Kórusolimpia Linz: a leánykar Olimpiai Bajnok női karban, Puella Kórus aranyérem (Női Kamara) ezüstérem (Musica Sacra)
• 2001. Llangollen (Wales) III. díj női kar, IV. díj ifjúsági kar, I. díj hangszerszóló
• 2002. Cantonigros (Spanyolország) I. díj női kar, II. díj folklór, különdíj
• 2003. Wernigerode (Németország) két I. díj, karnagyi különdíj
• 2004. 
  • III. Kórusolimpia Bréma (Németország) Puella Kórus: aranyérem, két ezüstérem
  • Kórusolimpia Athén (Görögország) Olimpiai Bajnoki cím kamarakórusban ezüst női karban, különdíj folklórban
• 2006. 
  • XII. Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny Debrecen Puella Kórus II. díj női kar (I. díjat nem adtak ki)
  • Bartók Rádió különdíja a legjobb magyar kórus számára
• 2007. Cantonigros (Spanyolország) II. díj
• 2008. Neuchatel (Svájc) II. díj (I. díjat nem adtak ki)
• 2009. Maasmechelen (Belgium) Jövő Kórusa cím
• 2010. Torrevieja (Spanyolország) Habanéra Fesztivál különdíj

 

Fesztiválok, koncertkörutak

 

• 1989. Athén (Görögország) és környéke
• 1990. 1998. Kristiansand (Norvégia) Egyházzenei Fesztivál
• 1991. 1993., 2010. Cegléd Nemzetközi Kórusfesztivál
• 1996. Kaposvár Junior Europa Cantat
• 1996- minden évben hangversenykörút Erdélyben; Csíkszeredában március 15-i ünnepen műsort ad a kórus
• 1997. Kolozsvár - Bárdos - Kájoni Fesztivál
• 2001. Bécs - koncert
• 2002. 2004., 2011. Rozsnyó Nemzetközi Fesztivál
• 2010. Pécs Cantat
• 2011. Gdanski Filharmónia "Musica Sacra" Fesztiválon hat koncert, hat városban
• 2012-2014. Jezsuita Fesztivál Lodz (Lengyelország)

 

1996-ban jelent meg a kórus első CD-lemeze; 2009-ben "Így lett enyém minden ének" címmel pedig a második lemez.

Az 1848-as év szeptembere a szabadságharc mozgalmas hónapjai közé tartozott. Az uralkodói kör szószegése, Batthyány Lajos miniszterelnök lemondása, a szerb és a horvát katonai támadás megindulása nehezítette meg a törvényességre szigorúan ügyelő magyar képviselőház és kormány helyzetét. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként azért érkezett Ceglédre 1848. szeptember 24-én, hogy a válságos helyzetben személyes megjelenésével adja értésére az embereknek: a jogos önvédelem feljogosítja őket a honvédelem megszervezésére.

 

Kossuth és kísérete -  köztük Jókai Mór, Egressy Gábor, Csernátony Lajos - délután 4 órakor érkezett vonattal Ceglédre és az akkori piactérre vonult. Itt mondta el híres beszédét az egybegyűlt tömeg előtt. Személyes megjelenése nagyot lendített a hónapok óta tartó, nehézkesen szerveződő toborzás ügyén. Az a rövid idő (talán két óra), amit Kossuth Lajos a városban töltött, nemzedékekre szóló élményt jelentett a ceglédiek számára, sőt az ország valamennyi lakosának életét hosszabb-rövidebb időre meghatározta. Ezen a napon kezdődött el a magyar szabadságharc új korszaka, mert Kossuth érvelése szerint a törvények meg az igazság alapján Magyarország népe számolhatott a győzelemmel.

 

Kossuth beszédének hatására elsőként Ceglédről indultak el az általa toborzott népfelkelők, akiket néhány nap múlva követtek a nagykőrösiek, a kecskemétiek, az abonyiak és a szolnokiak. Ők mindannyian hozzájárultak a szabadságharc első magyarországi csatájának győzelméhez.

 

Kossuth Lajos ceglédi beszéde az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc egyik jelképe, a jogos önvédelem, az önkéntesség, a szabadság, a törvényesség megtestesítője. Bár hiteles szövege nem maradt meg, számtalan változatát őrizte meg a népi emlékezet; hasonlóan az azokban a napokban keletkezett Kossuth-nótához. A beszéd emlékezetét őrzi városunkban a Kossuth-szobor (Horvay János, 1902), a Kossuth téri emléktábla (1931), a Pesti út 6. számú ház falán elhelyezett emléktábla (2002). Ugyancsak e nap tiszteletére rendezik meg Cegléden évtizedek óta a "Kossuth-toborzó" elnevezésű városi fesztivált.

Kossuth Lajos ceglédi beszéde a ceglédi Kossuth-kultusz hagyományának legfontosabb forrása.

Patkós Irma 1900. március 8-án született Cegléden. 1918 őszén beiratkozott az Országos Színész Egyesület Színészképző Iskolájába. Dráma szakra vették fel. Statisztaként tűnt fel többek között Molnár Ferenc "Liliom" című darabjában is. 1921 őszén Békéscsabára szerződött.

Egy évad után azonban Szegeden játszott, először az "Ezüstsirály"-ban. Sikerre vitte a darabot, így Palágyi Lajos direktor a színházhoz szerződtette. Hatalmas sikert aratott Huszka Jenő "Gül baba" című operettjében. 1923-ban ez a társulat feloszlott, így ismét visszaköltözött szüleihez Ceglédre. Egy újabb beugrással Makón a "Babavásár" című darabban Sziklai Jenő táncos-komikus társulatával lépett fel.

1924. november 24-én tartották Patkós Irma és Sziklai Jenő esküvőjét. Az 1924-es szezonban Heltai Hugó társulatában játszott. Nagy sikerrel szerepelt többek között a "Nótás Kapitány", "Marica Grófnő" és a "Három Gracia" című darabokban. Egy hónapig Cegléden is vendégszerepeltek.

1926 és 1930 között Szegedre került Faragó Ödön társulatához. Melynek tagjai között olyan neves színészek szerepeltek ekkor, mint Dajka Margit, Neményi Lili, Kis Manyi, Jávor Pál, Ajtay Andor, Bilicsi Tivadar, Páger Antal.

1930-tól a Debreceni Városi Színház, 1939-től a Fővárosi Operettszínház tagja, ahol férje volt a társigazgató.

1944-ben Sziklai Jenő munkaszolgálatra vonult, ahonnan nem tért vissza. 1945 márciusában Patkós Irma Ceglédre költözött. 1947-től Fényes Szabolcs az Operettszínházhoz szerződtette, majd 1950-ben Várkonyi Zoltán segítségével a Magyar Néphadsereg Színházának tagja lett. 1953-tól a Madách Színház művésze. 1960 augusztusában ment nyugdíjba és 1961-ben költözött haza Ceglédre.

 

1965-től állt a kamerák elé. 1974-ben a szófiai nemzetközi tévéfilmszemlén megkapta a legjobb női alakítás díját. 1976 és 1980 között 28 filmben, tévéfilmben játszott. Sándor Pál portréfilmet készített róla szülővárosában.

1995-ben, 95. születésnapja előestéjén Rátóti Zoltán nyitotta meg a tiszteletére rendezett kiállítást a ceglédi Kossuth Múzeumban. Március 8-án a városháza dísztermében vastapssal köszöntötték, köztük színész és rendező barátai: Bessenyei Ferenc, Komlós Juci, Székhelyi József, Zsurzs Éva. Március 15-én vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét művészi pályája elismeréséül.

1996. október 24-én hunyt el Cegléden.

 

1921-től egészen 1960-ig számtalan operettben, operában, színdarabban, daljátékban lépett fel. 1965-től 1994-ig, 94 éves koráig szerepelt filmekben, többek között:

"Sárika Drágám", "Végre Hétfő", "Hangyaboly", "A legszebb férfikor "(Latinovits Zoltánnal játszott együtt), "Ripacsok", "Szerencsés Dániel", "Közös kutya", "Boszorkányszombat", "Te rongyos élet", "A falu jegyzője", "Nyolc évszak", "Gyerek születik", "Dublőrök éjszakája", "Trópus", "Öregberény", "Mindszenty bíboros élete"

 

 

Kitüntetései:

 

• Szófia tévéfesztivál legjobb női alakítása (1974)
• Szocialista Kultúráért (1974)
• Cegléd Városért Emlékérem (1983)
• A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze (1984)
• A Pest Megyei Tanács Alkotódíja (1985)
• Cegléd Város díszpolgára (1989)
• Cegléd Városért Emlékérem (1990)
• A Magyar Köztársaság Aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1990)
• A Magyar Köztársaság Érdemrendje Középkeresztje (1995)

 

Cegléd város ma is tisztelettel őrzi Patkós Irma emlékét. Cegléden működik a Patkós Irma Színház, a Patkós Irma Művészeti Szakközépiskola és a ceglédi filmszínház egyik terme is az ő nevét viseli. A hagyatékát a Kossuth Múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők.

 

Patkós Irma egész életében fáradhatatlan kitartással munkálkodott. Számtalan szerepe, filmjei országosan is ismertté, elismertté tették. Szerénysége, emberi és színészi méltósága, becsületessége ma is példaértékű az utókor számára.

 

Tóth István 1923. július 26-án született Nyáregyházán. 1945-ben került Ceglédre. Egy "Voigtlander" márkájú fényképezőgép megvásárlásával kezdődött pályafutása. Autodidaktaként képezte magát. Haller Frigyes művészi fotózásról szóló munkája nagy hatással volt rá. Felkereste a mestert, aki első tanítója lett.

Haller Frigyes segítségével kapcsolódott be a nemzetközi kiállításokba 1948-tól kezdődően. Neve hamarosan ismertté vált a különböző fotószalonokban, tárlatokon, kiállításokon.

 

A művész általános emberi problémák bemutatása mellett emberi sorsokat és tragédiákat is ábrázolt. Az Ilyen az élet című, rendkívül sikeres művének modelljét húsz év múlva kereste fel újra. A találkozás produktuma a Nehéz út volt című alkotás. Ez a kompozíció világhírű lett.

 

Később figyelme a kortárs művészekre terelődött. Először Czóbel Bélát kereste fel, majd Barcsay Jenő következett. De lencsevégre került - többek között - Illyés Gyula és Déry Tibor is. A szintén ceglédi színésznő, Patkós Irma portréi is nagy sikert arattak.

 

Művészetét továbbhagyományozta tanítványaira, akik közül többen jelentős sikereket értek el. Tóth István, az évszázad fotóművésze, számos díj birtokosa élete során kiemelkedőt alkotott a magyar fotóművészetben, számos országban, kontinensen öregbítette Magyarország hírnevét.

 

DÍJAI:

 

A művészt 52 országban és több mint 2200 kiállításon bemutatott műveiért 328 nemzetközi díjjal jutalmazták. Először 1956-ban nyert díjat külföldön. Bronzérmes lett Kalkuttában a Forgás közben című, kislányát megörökítő kompozíciója. Ezt követően, alkotó időszakának további több mint három évtizedében minden évben eredményes volt.

Néhány további díja, elismerése:

 

• Bordeaux díszpolgára; a Bordeaux-i Fotószalon nagydíja (1968)
• Balázs Béla-díj (1979)
• Az Évszázad Kiváló Fotóművésze díj (The Photographic Society of New York) (1980)
• Székely Aladár díj (1980)
• Pro Urbe / Cegléd (1980)
• SZOT-díj (1984)
• Cegléd Művelődésének Aranykönyvébe jegyezték (1984)
• UNESCO díj (1985)
• Érdemes művész (1986)
• A Művészeti Alap nagydíja (1990)
• Év-díja (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) (1986)
• Cegléd díszpolgára (1996)
• Magyar Fotóművészek Szövetsége Életműdíj (1998)
• Magyar Köztársasági Érdemrend Keresztje (1998)
• Pest Megye Művészetéért (2000)
• Alkotói-nagydíj (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) (2002)
• Életfa emlékérem ezüst fokozat (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) (2003)
• Pest Megye díszpolgára (2008)
• Hazám-díj (2009)

 

TAGSÁGAI:

• Magyar Alkotóművészek Szövetsége
• Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége, AFIAP és EFIAP kitüntetéssel
• Rendes tagja a Londoni Szalonnak

 

Tiszteletbeli tagja:

• Osztrák Fotószövetség
• Délkelet-ázsiai Fotóművészek Szövetsége /Szingapúr/
• Delawere camera Club /USA/
• Bordeaux-i Fotó Club
• Rigai Fotó Club
• Nemzetközi Fotó Kör /Plön, Németország/
• Buenos Aires Fotó Klub
• CEPAM Fotó Klub /Marokkó/
• ECPA /Hongkong/
• Hon. Pcos Sibiu /Románia/
• Hon. PPG Linz.
• Hon. F. IIPC /India/
• NUFÁRUL /Románia/
• Magyar Alkotóművészek Szövetsége
• Örökös tiszteletbeli tagja a Natron Fotó Klubnak /Jugoszlávia/

 

Alapító tagja:

• Magyar Alkotóművészek Szövetsége
• Magyar Fotóművészek Szövetségének valamint a szervezet keretében működő Senior Alkotócsoportjának.
• 1950-ben megalapította a Ceglédi Fotóklubot

 

Hagyatékából:

• 2002-ben 240 képet ajándékozott az Országos Széchényi Könyvtár Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményének
• 2013-ban 181 darabos, az egész életművét átfogó képanyaggal ajándékozta meg a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményét
• 2013-ban a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumnak ajándékozta 160 alkotását

 

2013-ban a Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézetben nyílt állandó kiállítása. A művész húsz képet ajándékozott egykori munkahelyének.

 

Tóth Istvánt 2016. október 15-én 93 éves korában érte a halál.

A Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Köre az ország egyik legrégebbi közössége: 1877 óta létezik. Azon kevés közösség közé tartozik, melyeket nem elsősorban az írott szabályok, hanem a közös múlt, a közös érdeklődés tart össze a mai napig.

 

1876. december 3-án Simonyi János, Cegléd városa követe meghalt, így új választást írtak ki.  December 27-én óriási lelkesedéssel és egyhangú felkiáltással Kossuth Lajost választották  Cegléd országgyűlési képviselőjének, akit az eredményéről azonnal táviratban értesítettek.  A választás után Borka János, B. Molnár Sámuel és Nyujtó Pál voltak, akik felvették az ötletet, hogy személyesen juttassák el a felkérést Olaszországba. Az út lehetősége kedvező visszhangra talált a ceglédi polgárok körében, több mint százan jelentkeztek. Kossuth Lajos, 1877. január 5-én írt levelében ugyan visszautasította a felkérést, ennek ellenére a ceglédiek mégis kitartottak elhatározásuk mellett. A küldöttség 1877. január 20-án indult útnak és január 24-én érkezett meg Kossuth, Barracone melletti villájához. Az 1848 óta ereklyeként megőrzött ceglédi lovas nemzetőrség zászlaja alatt vonultak be a ház kapuján. Kossuth könnybe lábadt szemmel fogadta őket. A küldöttek szónoklata után Kossuth hosszasan beszélt, melynek hatása óriási volt, hangos éljenzéssel, lelkesedéssel, meghatottan, könnyek között fogadták.

 

A ceglédiek voltak az elsők, akik ezt ilyen nagy létszámú zarándokcsoporttal látogatták meg Kossuth Lajost. Amire a ceglédiek azóta is büszkék. A társaság hazatérte után sem oszlott fel, hanem zárt testületben a mai napig fennáll, tagjai, később a tagok leszármazottai, valamint a tiszteletbeli tagok egészen 1949-ig minden évben fényes ünnep keretében ünnepelték meg ezt az évfordulót. A közösség 1973-ban a Kossuth Múzeum baráti köreként éledt újjá; 2008 óta egyesületként működik. 1977-ben Turini emléktúrára indult Ceglédről egy csoport, a küldöttség útjának 100. évfordulóján.

 

A Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör a ceglédi Kossuth-kultusz hagyományának egyik őrzője. Ez, az egész országban példa nélküli hagyomány 2014 óta az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére is felkerült.

 

A Kossuth Múzeum előcsarnokában 1977 óta tábla, a Templomkertben 2002 óta oszlop őrzi az 1877-es esemény emlékezetét.

Benedek Péter

Benedek Péter 1889-ben született Uszódon, Pest megyében, szegény földműves szülőktől. 7-8 éves korában kezdett rajzolgatni. A kalendáriumból lerajzolta Petőfit, Rákóczit, Kossuthot, Jókait. A tanító felfigyelt az iskolás könyvből "élethűen" rajzolt Ferenc Józsefre. Biztatta a szülőket is, de Péter nem került felsőbb iskolába, mert nem volt miből taníttatni.

 

Az első világháborúban hadimunkásként Pestre került, ahol egy vasöntödében dolgozott. Az első elképzelés után megfestett alkotása a "Kocsmai mulatság" volt, amelyre az irodavezető, Bálint Jenő figyelt fel. Ő volt, aki először felfedezte, támogatta és megvette műveit, lehetőséget teremtett számára az alkotáshoz. A festő életében ez a kapcsolat a legtöbbet jelentette: az elindulás lehetőségét a művészi pályán. De ez a hosszantartó kapcsolat nem volt kizsákmányolástól mentes sem.  A katonaság évei után hazament Uszódra.

 

Benedek Péter és rokonai

1923-ben készült első kiállítására. Budapesten az Alkotás Művészházban több mint 90 képét állítottak ki. Bálint Jenő könyvet írt róla (Benedek Péter földmíves-festőművész). 1928-ban rendezett második kiállítása még azokat is meggyőzte ragyogó tehetségéről, akik az első kiállításán csak kuriózumot, néprajzi érdekességet láttak benne. 1929-ben Bécsben állították ki munkáit, ahol minden képet megvettek, az osztrákok csodájára jártak. Híre szárnyra kapott, munkáit egyre többen vásárolták. 1934-ben több képpel is szerepelt a Nemzeti Múzeumban. Miután nem kötött további szerződést Bálint Jenővel, megszűnt nemcsak a függősége, de támogatása is. Lassan megfeledkeztek róla, ritkábban nyúlt ecsethez, képeit fillérekért vásárolták meg. Egyre súlyosabb gondokkal küzdött, majd mikor 1941-ben a kiáradt Duna elvitte a házát, Kalocsán kapott szállást és kertészként dolgozott. 1949 szeptemberében Cegléden, egy be nem fejezett, földes, vizes házat utaltak ki számára.  Családjával az Örkényi út 7. szám alá költözött. Sokat küzdött a szegénységgel és nyomorral. Időnként a Kossuth Múzeumnak dolgozott, az 1950-es években festette meg a Táncsics szobája c. képet.

 

Benedek Péter: Falusi mulattság 1938.

1957-ben Benedek 4 képével szerepelt egy kiállításon a Kossuth Múzeumban. Nagy Dezső, a múzeum igazgatója megvásárolta néhány képét és 1959-ben lejegyezte életrajzát.

1964 decemberében Ikvai Nándor a múzeum akkori igazgatója, Benedek Péter barátja, kitartó munkával gyűjtötte össze a festő fellelhető műveit, a legkorábbi időktől. A 76 kép Cegléden egy kiállításon került bemutatásra. Az idős festő szívesen járt a múzeumba kiállítás-megnyitókra és az ismeretterjesztő előadásoknak is állandó vendége volt.

1968-ban 13 perces rövidfilmet készítettek a televízió számára.

1970-ben szülőhelyén nyílt egy kiállítás Uszódon.

1972-ben Svájcban, Budapesten, Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Baján, Békésen voltak láthatóak munkái, 1973-ban Regensburgban és Kubában, Havannában.

1977-ben Benedek Péter állandó kiállítás nyílt a Kossuth Múzeumban.

1981-ben házasságkötésének 50. évfordulóján, 92 éves korában, ünnepséggel köszöntötte a város.

1984-ben, életének 96. évében halt meg, szülőhelyén, Uszódon temették el.

1998-ban emléktáblát avattak Selyem utcai házának falán, ahol életének utolsó éveiben lakott.

2013-ban január 8-án mutatták be a Kossuth Múzeumban őrzött több mint 60 festmény alapján készített Benedek Péter életművét bemutató DVD-t.

 

Benedek Péter megálmodta, kigondolta, majd mint egy mesterember, aprólékos gonddal, lassú, hetekig tartó munkával testesítette meg a gondolatot. Több évtizednyi munkássággal a háta mögött is mindent ugyanúgy csinált, ahogy kezdetben, ugyanazzal a technikával és munkatempóval, de több rutinnal. A képcímeket ő maga adta, jellemzően, találóan, de nem mindig röviden. A nagyfokú egyszerűség Benedek egyéniségének és képeinek egyaránt jellemzője volt. Sűrítette a mondanivalót, elhagyta a feleslegest, kiemelte a jellemzőt.

 

Kedvenc témái az ünnepek köréből kerültek ki (mulatozás, sorozás, keresztelő, vasárnap séta). A falusi lakodalmakat, pántlikás vőfélyeket, szekereken vonuló násznépet számtalan formában örökítette meg. A színpompás viseletben táncoló lányok és legények vigalmát, a menyasszony ágyát vivők menetét gazdag színvilággal, néprajzi hitelességgel, a tiszta lélek derűjével festette meg. Képein megörökítette a lassú csárdást és a gyors változatot, a gubbanóst is. Festett képet a zene szünetében karikázót járó lányokról, meg a littyentőst járó párokról. A lakodalmi képen hiteles a gyertyás táncot járó vőfély, mert a kontyolás után a környék falusi lakodalmaiban még sokáig élő szokás volt ez a tánc. Képeiről leolvasható a női viselet változása, figyelme még a lányok hajviseletére is kiterjedt.  Hitelesen ábrázolta a férfi viseletet is. Az aratást ábrázoló képein megfigyelhetők az aratási munkához használt eszközök. A szobabelsők hitelesek, az ágyak, a festett ládák, minden aprólékosan kidolgozott.

 

Móricz, a rokonlélek találó szavai jellemzik munkáját róla írott cikkében: "Néztem, míg dolgozott. Egy szőlőmunkás, aki metszőkéssel megy végig a szálakon, s minden ágbogat megnéz, mindent letisztogat, ami fölösleges.  Mint egy festőmunkás, akinek csodálatos lelki élete van az egyszerű külső alatt és nemes kultúrlelke. Tele érzéssel, aggodalommal, fájdalommal és bölcsességgel."

Ma a Kossuth Múzeum őrzi munkáit, emléktáblájánál minden évben megemlékeznek munkásságáról. Működik egy Benedek Péter Rajzkör Cegléden. A város őrzi Benedek Péter festő emlékét.