ÉRTÉKTÁR » Agrár- és élemiszergazdaság

A sárgabarack beltartalmi értékei, kellemes illat- és íz-, valamint aromaanyagai révén fontos gyümölcsfaj. Hamu-, rost- és fehérjetartalma magas, hasznos táplálék. A sárgabarack húsa karotinban gazdag, aszkorbinsav, B2-vitamin és nikotinsav is van benne. A kálium, mikro- és makroelem tartalma szintén magas.

Sokoldalúan feldolgozható gyümölcs: befőtt, lekvár, aszalvány, gyümölcspálinka készíthető belőle. Édes magját a cukrászat mandulapótlásra is használja.

 

Már az 1600-as években termesztettek kajszit az Alföldön, így Cegléden is. A Duna-Tisza köze népének a futóhomokkal kellett küzdenie melyet jórészt sárgabarackfákkal kötöttek meg.  A ceglédi gyümölcskutató intézetben az 1950-es évektől folyt kajszibarack nemesítés Nyujtó Ferenc vezetésével. Az itt végzett, főleg hazai génállományra alapozott nemesítési koncepció megvalósításával közel 3500 hibridet hoztak létre, új elemeket vezettek be a sárgabarack nemesítésbe. Itt kezdtek először foglalkozni az egyes tulajdonságok genetikai hátterének feltárásával. Ma is jelentős a ceglédi állomáson folyó honosítási munka, amely, egyrészt gazdagítja a hazai választékot, másrészt génforrást jelent magyar nemesítés számára.

A sárgabarack nemesítésével jelenleg a Corvinus egyetemen és Cegléden foglalkoznak sikerrel, a szelekcióval kiválasztott C 235 Magyar kajszi fajta bélyegen is megjelent.

 

A nemesítés eredményeképpen jöttek létre a híres ceglédi fajták:

• 1967: Ceglédi bíborkajszi
• 1974: Ceglédi óriás
• 1982: Mandulakajszi
• 1976: Magyar kajszi
• 1979: Rózsakajszi
• 1994: Ceglédi arany (Ceglédi óriás és Rózsabarack hibridje)
• 1994: Ceglédi kedves (Ceglédi óriás utóda)
• 1995: Ceglédi Piroska (Magyar kajszi és Ceglédi óriás hibridje)
• 1995: Ceglédi napsugár (Korai piros hibridje)
• 2009: Nyujtó Ferenc emléke (Kései bíborkajszi és Magyar kajszi hibridje)
• 2011: Ceglédi gömbölyű (Ceglédi bíborkajszi és Magyar kajszi hibridje)
• 2011: Ceglédi szilárd (Magyar kajszi és Ceglédi bíborkajszi hibridje)

Nyujtó Ferenc 1922-ben született Cegléden. Kertész diplomáját 1944-ben szerezte. 1945-1949 között Cegléd város hegybírója volt.1951 tavaszán a Ceglédi Gyümölcskutató Intézet élére került és vezetésével indult el az a kísérleti munka, amely számos új nemes és alanyfajtát állított elő a hazai gyümölcstermesztés számára.

 

A kajszibarack keresztezéses nemesítését az 1960-as években Olaszországból behozott fajtákkal kezdte el. Célul tűzte ki a téli-tavaszi fagyokra kevésbé érzékeny, kései virágzású, későn érő, nagy gyümölcsű, jó termőképességű, jól szállítható, betegségekre kevésbé fogékony, jó ízű és tetszetős fajták előállítását. Keresztezésből nyert minősített fajtái a Ceglédi arany, a Ceglédi kedves és a Ceglédi Piroska. Több évtizeden keresztül egyéb európai, valamint ázsiai és észak-amerikai országból szerzett be fajtákat. Ebből államilag elismert fajta lett a Bergeron (1987) (Kertészeti Egyetemmel közösen). A kajszibarack mellett külföldi őszibarackfajták honosításával is foglalkozott, amelyek közül a Madeleine Pouyet (1970) állami elismerést nyert.

 

Vizsgáltatta a cseresznye-, meggy-, kajszibarackfajták befőtt, ivólé és likőr, valamint pálinkának való alkalmasságát. Mindezek mellett több éven át foglalkozott a kajszibarack termésbecslésének módszeres kidolgozásával. Elsőnek dolgozta ki a biztosító csap és a törzserősítő nélküli oltványnevelés technológiáját, amelyet azóta országosan alkalmaznak a kereskedelmi faiskolák.

 

Szoros kapcsolatban állt az egyes országok nemzetközileg elismert nemesítőivel.

Nyujtó Ferenc által végzett szelekcióból minősítést nyert — Ceglédi bíborkajszi (1967), Ceglédi hajnalpír (1979), Ceglédi óriás (1971), Kécskei rózsa (1979), Magyar kajszi C. 235 (1976), Mandulakajszi (1982), Rózsakajszi C. 1406, valamint a Cigánymeggy C. 215, a Cigánymeggy C. 404 (1979), a Piroska őszibarack (1973) és a Ceglédi piros alma.(1964).

 

A ceglédi gyümölcskutató 10 államilag elismert kajszibarackfajtája mellé 2009 decemberében a "Ceglédi napsugár" és "Nyujtó Ferenc emléke" fajták társultak. Mindkét fajta ezen intézmény keresztezéses nemesítésének eredménye. Fajtaoltalommal védettek. 

Nyujtó Ferenc 3 szakkönyv, 6 fejezet, 51 tudományos és 40 szakközlemény szerzője. Kecskeméten a Gyümölcs- és Szőlőtermesztési Technikumban a Gyümölcstermesztés tantárgy oktatója volt 1961 és 1966 között. Közel húsz főiskolai és egyetemi hallgató tudományos munkáját segítette konzulensként. A vezetése alatti korszakban a Ceglédi Intézet munkatársai sikeresen védtek meg 10 egyetemi doktori, 2 kandidátusi és 2 akadémiai doktori értekezést.

 

Elismerései:

• Fleischmann Rudolf emlékplakett (1977)
• Újhelyi Imre emlékérem (1984)
• Mohácsy Mátyás emlékplakett (1987)
• Munkaérdemrend arany-fokozat (1988)
• Dr. Honoris Causa kitüntetés (1993)
• Cegléd díszpolgára (1995)
• A Kertészeti Egyetem díszdoktora

Unghváry László 1856. június 6-án született Cegléden, régi iparos családban. Az elemi iskolát Cegléden végezte. Ezt követően az érdiószegi Vincellér iskolába, majd Budán a Vincellér és Kertészképző Gyakorlati Tanintézetbe járt. Képzett gyümölcsészeti szakemberként tért haza Ceglédre. 1878-tól a város gyümölcsfaiskolájában dolgozott. Saját pénzből kellett magokat, oltványokat vásárolnia és meghatározott számú gyümölcsfát a város rendelkezésére bocsátania. Közben Cegléd elemi iskolájában tanította a kertészkedést, tanfolyamokat vezetett, gyakorlati bemutatókat tartott, könyvet írt "A gyümölcskertészet alapismeretei"címmel.

 

Az Unghváry László által létrehozott, ceglédi telephelyű faiskolából százezer számra futottak szét a különböző fajtájú facsemeték és egy-két évtized alatt megváltoztatták az Alföld gyümölcstermesztésének képét. Csak kiváló minőségű, de olcsó facsemetét állítottak elő. Munkásai között szigorú fegyelmet tartott, máig ható üzemszervezési, ösztönzési módszereket alkalmazott.

 

1894-ben a csemői részen 126 kat. hold birkalegelőt vásárolt és azt csemege- és borszőlővel betelepítette. Megkezdte borászati telepének létrehozását. Cegléden két hatalmas pincét épített, 1908-ban és 1912-ben. A pincék mintaszerűen felszereltek, a prések villannyal működtek. A pincegazdaság Európa hírű volt.

 

40 év szakadatlan munkájával elérte, hogy egy 2000 főt foglalkoztató vállalat vezetője lett. Faiskolája Közép-Európa legnagyobb, legkorszerűbb és minőségileg kiemelkedő faiskolája volt. Gazdaságában kisvasutakat, vízvezetéket is építtetett a munkák könnyebb és szakszerűbb elvégzésére. Telepe valóságos szabadföldi egyetem volt. Sokat adományozott kulturális célokra is, anyagilag támogatta pl. a Dalárda zeneegyesület működését, a ceglédi Kossuth Múzeum szervezését. 1916-ban a Czeglédi Újság mecénása és főszerkesztője lett. A lapot azonnal egy gazdasági rovattal bővítette. 1919. augusztus 13-án halt meg.

 

Unghváry László kivételes képességű, óriási munkát végző, vállalkozó típusú ember volt, akit kitartó szorgalma, vasakarata és szaktudása az átlag fölé emelt. A rossz minőségű, sivár, homokbuckákkal borított földet kemény munkával felvirágoztatta.  A gyümölcs- és szőlőtermelés és nemesítés terén Ceglédnek nevet szerzett, megtanította a helyieket is a mesterfogásokra. Reklámjaival ismertebbé tette a város nevét még az óceánon túl is. Saját vállalkozásaival követendő, ösztönző példát mutatott.

 

Nevét egy szakközépiskola (Unghváry László Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola) és egy borrend (Cegléd és Vidéke Unghváry László Börrend) viseli Cegléden. Az 1997-ben megalakult borrend céljai közé tartozik a szőlő és borkultúra hagyományainak ápolása. A hazai és nemzetközi rendezvényeken népszerűsítik Cegléd és vidéke borkultúráját.

 

Örökösei egy "Unghváry László örökalapítványt" hoztak létre, egymillió koronát tettek letétbe a Magyar Tudományos Akadémiánál. Az alapítványt olyan személyeknek hozták létre, akik valami kiemelkedőt alkottak a magyarság érdekében, bármilyen szakterületen. A korabeli sajtó magyar Nobel-díjnak nevezte. Az első Unghváry-díjat Eötvös Loránd és Apponyi Albert kapta 1930-ban.