ÉRTÉKTÁR » Épített környezet

A ceglédi huszárlaktanya (Császári és királyi huszárlaktanya) 1905-ben épült fel, tervezője Tóásó Pál volt. A több épületből álló létesítményben három század lovasság és egy osztálytörzs helyezkedett el. A második világháború végén, 1944 novemberében a szovjet hadsereg foglalta el ezt a területet, ahol 1946 nyaráig a Kárpát-medence legnagyobb fogolytábora működött. Több mint kétszázezer hadifogoly és civil tartózkodott itt hosszabb-rövidebb ideig.

 

A fogolytábor megszűnése után a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadsereg továbbra is a birtokában tartotta az épületeket: egy harckocsi ezred és egy vegyvédelmi zászlóalj lakott, tartózkodott itt. A szovjetek 1991-es kiköltözése után az épületek (a területtel együtt) magántulajdonba kerültek. A házak egy része új funkcióval, felújítva működik tovább; közülük néhány azonban igen rossz állapotban van.

 

A szovjetek 1991-es kivonulása után derült ki, hogy a huszárlaktanya és a páncélos laktanya területén álló épületek tégláin épségben megmaradtak azok a feliratok, melyeket az egykori hadifoglyok véstek, írtak, rajzoltak rájuk. Ezek többsége a második világháború után keletkezett, de maradtak ilyen feliratok az épületek történetének kezdetéről is. A több mint négyezer felirat léte egyedülálló Magyarországon: történelmünk egyik tragikus korszakának megrázó dokumentumai ezek a rövid üzenetek. Az egykor Cegléden raboskodó foglyok és leszármazottaik révén folyamatosan gazdagodik a Kossuth Múzeum e korszakkal kapcsolatos adattára.

 

A tábor emlékezetét tábla őrzi a helyszínen, amely 2013 óta a Szovjetunióba elhurcolt emberek emléknapján, november 25-én a helyi megemlékezések színhelye is.

Kossuth Lajos alföldi toborzókörútja során 1848. szeptember 24-én járt Cegléden. Azóta a ceglédiek mindig szeretettel és rajongással gondoltak Kossuth Lajosra. 1861-ben a város első díszpolgárává választotta. 1877-ben száztagú ceglédi küldöttség indult Torinóba, a szám-űzetésben élő politikushoz, hogy országgyűlési képviselőjüknek válasszák.

1894-ben, halálának hírére rendkívüli képviselőtestületi ülést hívtak össze, melyen Gubody Ferenc már ekkor felvetette, hogy "Kossuth városa" méltó emléket állítson Kossuth Lajos tiszteletére. Javaslatot tett egy közadakozásból létesítendő szobor megalkotására, melyre nemcsak jelentős összeget adott a város, hanem gyűjtést is szerveztek.

1901-ben hirdették meg a szoborpályázatot, melyben segédkezett Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos fia, Cegléd országgyűlési képviselője, aki tagja volt a bíráló bizottságnak is. A huszonkét beérkezett pályaműből végül Horvay János szobrászművész tervét fogadták el. A szobor 1902-re készült el, Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójára.

 

A művész a ceglédi piacon beszédet mondott Kossuthot örökítette meg úgy, ahogy az emberek emlékeiben, képzeletében, vágyaiban megőrződött 1848 óta. A szobor két mellékalakja szintén a toborzó út napjait idézi fel: a harctérre induló fiú és apja búcsúját.

 

A 2,70 m magas bronzalak 2,50 m magas talapzaton áll, két mellékalakja közül a nagyobbik 2,10 m magas. A szobor és a mellékalakok szeptember 14-én érkeztek meg Ceglédre. A szobor legszebb része a fej, mely az 1852-ben készült dagerrotípián látható Kossuth vonásait tükrözi. Megalkotásában Kossuth Ferenc is segített a művésznek.

Az ünnepélyes leleplezést az országos rendezvényekhez kapcsolódva szeptember 18-ra időzítették. Sok ezer ember tolongott az akkori Árpád téren, a Református templom is ünnepi díszbe öltözött.

 

Mikor az Amerikában élő magyarok elhatározták, hogy emléket állítanak Kossuthnak, ezt a szobrot választották mintául. A New Yorkban - addig soha nem látott magyar ünnepség keretében - 1928. március 15-én felavatott Kossuth-szobor szintén Horvay János alkotása.  Magyarországról 488 fős szervezett csoport indult New Yorkba két hajóval. A zarándokok között ceglédiek is voltak.

A két szobor, bár sok tekintetben hasonlít egymáshoz, azért mégis két külön alkotás, mert Horvay néhány szembetűnő változtatást hajtott végre a főalakon. Azóta a legtöbb ceglédi megtanulta: New Yorkban félcipőt és pantallót, Cegléden csizmát és csizmanadrágot visel Kossuth Lajos.

 

Maga Kossuth nevezte a várost "az én Czeglédemnek". A személyét körülvevő tisztelet, szeretet, mely a ceglédi toborzó beszéddel kezdődött, a turini százas küldöttség útjával fokozódott, az idők során valóságos kultusszá alakult. Ennek a rajongásnak kiemelkedő pillanata volt a Kossuth-szobor felavatása.

Máig igazak Kossuth Ferenc meleg hangú sorai:

"Ott leszek czeglédi testvéreim közt, a nagy ünnepen, midőn a gyönyörű szobrot leleplezi az a város, mely magát Kossuth Lajos városának szerette nevezni; és tényleg az ő városa most is, az ő elveinek városa, de nemcsak városa, hanem erős vára! …ha majd a gyönyörű szobor előtt megállnak hosszú évek múlva Czegléd polgárai, tudni fogják ők mindég, hogy ki volt Kossuth Lajos….

Kossuth Lajos Czeglédet melegen szerette; itt lesz most alakja köztünk örökre; szívünkhöz fog szólni mindig a néma szobor!"

A ceglédi Református Nagytemplom története a kistemplom leégésével kezdődött. 1834. május 24-én gyújtogatás áldozata lett a templom, az iskola, a lelkészlakás és még 124 ceglédi lakóház melléképületeivel együtt.

1835 tavaszán érkezett a városba Hild József, korának legzseniálisabb építésze, aki elvállalta az új templom tervezését. Nánási Szabó Károly a nagytemplom alapkövének letétele alkalmával 1836-ban egy rövid összefoglalást helyezett el az alapkőben, mely a ceglédi református egyház régi és akkori történetét tartalmazta.

1870-ben sikerült csak befejezni a monumentális épületet. 1895-96-ban Balázs Ernő tervei alapján átépítették, és kupolával fedték le a templomot. 1936. augusztus 6-án, gondatlanság következtében a kupola meggyulladt és leégett. Benedek Frigyes tervei alapján 1938-ban készült el az új kupola.

 

A templom teljes magassága 60 m, a tornyoké 48 m. Az épület hossza 44 m, a belső magassága 33 m. A falak vastagsága 2 m. Az alapok 4-5 m mélységben vannak. Az építkezéshez mintegy félmillió darab téglát használtak.

A keleti toronyban az 1924-ben készített nagy harang van, a nyugati toronyban 3 kisebb harang. A falfelület kívül kváderes és rusztikázott. Valamikor sárga színűre volt festve, most pasztellszínek váltják egymást.

 

Az előtérben Hild József, a templom tervezőjének és Szegedi Kiss István reformátornak az emléktáblája fogadja a látogatókat.

Az ülőhelyek száma 2400 és ugyanennyi állóhely is található benne. A padok egyszerű, sima tölgyfapadok.

 

A hátsó bejárati ajtó fölött található az új digitális, elektromos orgona. A hagyományos sípos orgona az 1936-os tűzvészben megsérült, nem lehet használni. Az Úrasztalát Piros Lajos ceglédi asztalosmester készítette a századfordulón.

A templom úrasztali edényei közül érdemes megemlíteni a legrégibb darabot, azt a henger alakú, egyszerű kialakítású ónkannát, melyet az oldalán olvasható felirat szerint Gesztelyi János, a gyülekezet kurátora készíttetett és ajándékozott a ceglédi eklézsiának 1722. december 15-én. A kanna feltehetőleg Rőder Miklós pesti mester munkája.

 

A templom 1952 óta műemlék.

 

A római katolikus egyház első hiteles nyoma Ceglédről a XIV. század elejéről való. Ez a pápai tizedjegyzék 1332-ben Ceglédet "Seglar" néven említi. Nagy Lajos király 1338-ban Erzsébet királynőnek adományozta Ceglédet, aki 1368-ban az óbudai klarissza apácarend birtokába juttatta a települést. Erzsébet királyné 1350 körül Szent Anna tiszteletére emeltetett kápolnát és később emellé, jobb felől a Szt. Kereszt megtalálása emlékére építettek egy templomot.

 

A mohácsi vész után a város lakossága és a katolikus hívők száma megfogyatkozott. Ebben az időben kezdett terjedni a reformáció, Balázs pap 1528-1530 közötti prédikálása nyomán a ceglédiek is felvették az új hitet. A templom is a reformátusok kezébe került, megszűnt az ősi egyház mintegy 200 évre.

 

A török hódoltság után a klarisszák is igyekeztek birtokaikat visszavenni. Lassan fejlődésnek indult a katolikus hitélet és igyekeztek visszakapni a templomukat, amely végül 1753. február 1-én került ismét a katolikus egyház tulajdonába. A reformátusok másutt kaptak helyet a templomuk felépítésére. Az átvétel után a templomot ismét átalakították a katolikus egyház céljaira. 1761-ben kapott tornyot az épület, és két, a mohácsi vész előtti időkből származott harangot húztak fel.

 

1782-ben II. József feloszlatta a szerzetesrendeket és elkobozták a klarissza apácák birtokait, így Cegléd városát is. A város a Magyar Vallásalap birtokába került. Ekkorra a régi templom igen rossz állapotban volt, ezért a ceglédiek új templom felépítését szorgalmazták, míg végül a Helytartótanács hozzájárult az építkezéshez. Az utolsó szentmise 1822. február 12-én hangzott el. A Homályossy (Tunkel) Ferenc tervei szerint épülő új templom alapkövét 1822. június 3-án helyezték el.  

 

1825. december 19-én szentelték fel az új Istenházát. 1826-ban került kereszt a toronyba. 1828. augusztus 31-én a szent kereszt megtalálásának emlékére újraszentelték a templomot. A főoltárt Dunaiszky Lőrinc készítette 1830-ban, Schöffl József pedig megfestette a nagyméretű oltárképet, ami a Kálvária jelenetét ábrázolja. 1838-ban 14 regiszteres orgonát állítottak a kórusba, Focht Károly pesti orgonaépítő művét. 1840-ben Donát Antal festette ki az egész belső teret. A templom belső enteriőre évtizedekig megmaradt. 1860-ban a tornyot bádoggal fedték. 1910-ben bevezették a villanyt, 1921-ben kisebb tűz keletkezett. 1928-ban bővítették a kórust, 1930-ban palával fedték a tetőt. 1941-ben 3 manuálos, 34 regiszteres Rieger orgonát építettek a Szent Kereszt templomba, amelyet 1993-94-ben önkormányzati támogatással az Aquincum orgonagyár újított fel. 1955-ben Chiovini Ferenc szolnoki festőművész új templombelsőt hozott létre, a mennyezeti képek az ő munkái, a díszítőfestést Harmos Jenő valósította meg. A II. világháborúban egy belövés érte a sisakot, annak pótlása 1967-ben valósult meg. A templom külseje 1986-ban, a belseje pedig 1989-90-ben újult meg, mindkettő Dragonits Tamás, Ybl-díjas építész tervei alapján.

 

A Római Katolikus Plébánia irattárából előkerült leírás szerint - mely a középkori templom lebontásakor talált emlékeket rögzítette - a régi templom tetőgerendái részint tölgyből, részint vörös fenyőből készültek, mely elbontásáig épek voltak. A tető feltehetőleg 1417-ben került a templom tetejére.

 

Az 1822. évi lebontás során számos faragott díszes kő, márványlap, sarokvas, elolvadt harang maradványa, és egy aranyozott kereszt került elő, mely Krisztust hosszú ruhában, koronával a fején ábrázolja. Találtak keresztelő kút darabjait, római kori köveket vésett mitológia jelekkel, képekkel. A feltárás során előkerült kövekből számos darabot építettek be az új templom falaiba. Az építkezés során feltárt gödörben sokféle vas szerszámot, eszközt találtak, melyet a lakosság feltehetőleg a közelgő ellenség elől rejtett el és ezek ott is maradtak több száz évig.

 

A plébánia 1753-ban épült, az azóta eltelt századok alatt többször átalakították, lebontás veszélye fenyegette, de sikerült megmenteni a város egyik legrégebbi épületét.

A katolikus egyház mindig támogatta az oktatást. A Mária Terézia uralkodásának végén épült katolikus fiúiskolát a város kisajátította, így a katolikusoknak új épületre volt szükségük. Az egyház 1895-ben vásárolta meg a vallásalapítványi uradalomtól a Pesti út elején álló, eredetileg klasszicista jellegű vendéglő és szálloda épületét, amelyet iskolának építettek át. Ez az iskola, a Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola és Óvoda ma is áll, 2016-ban ünnepelte fennállásának 120. évfordulóját.

 

A Szent Kereszt Plébániatemplom ajtaja fölött egy márványtáblán ez olvasható:

"A Nagy Isten dicsőségére, s a Szent Kereszt feltalálásának tiszteletére szenteltetett, az Egyházi értékből és Czegléd Katholikus lakosoknak adakozásokból és erejikkel építetett. 1823"

 

Jójárt György: A ceglédi református temető legszebb sírkövei

A középkorban, ahogy más városokban, Cegléden is a templom körül temetkeztek, Szent László rendelete alapján. A mohácsi vész után a ceglédiek papjukkal együtt áttértek a kálvinista hitre és a templomuk is református lett. A temető a templomtól északra, a mostani városháza tömbjéig érhetett, erre utalnak az itt talált csontvázak. 1567-ben a debreceni zsinat határozata megtiltotta a reformátusok számára, hogy a templom közelében temetkezzenek. A város északi szélén, a mai Rákóczi út és Kossuth Ferenc utca között nyitottak egy temetőt, a későbbi borpince környékén. Ide temetkeztek a katolikusok is, számuk egyre nőtt. Ahogy a város gyarapodott, a temető is lakott területre került. Mária Terézia 1777-ben kiadott rendelete megtiltotta, hogy a lakóházak között helyezzék el halottaikat, így ezt a temetőt bezárták. 1778-ben temettek ide utoljára. 1777-ben a várostól északnyugatra nyitottak mind a három felekezet számára külön temetőt. Az első halott 1778-ban került ide, a 26 esztendős Nagy Zsuzsannát (Szalkai Pál feleségét) temették el először. Mellette az evangélikus és katolikus temető következett. Ma a Széchenyi út, a Nagykátai út és a Mező utca határolja az Öregtemetőt.

 

Ágai Mihály 1871

Az Öregtemető nagy területen fekszik, csak egy részébe temetkeztek, kisebb része ma is érintetlen földterület. Így a régi sírok egy részét meghagyták, a régi sírkövek is a helyükön vannak. A temető a református egyház tulajdona. Nem tudjuk, hogy mikor jelentek meg először sírkövek a ceglédi Öregtemetőben. 1778-tól 1814-ig nem maradt egy sem. A legrégebbi megmaradt sírkövet Motsi Mihály lelkész családja állíttatta, aki 1814-ben halt meg.

 

A sírkövek anyaga többnyire rózsaszín mészkő, kisebb részben fehér márvány. A mészkő ellenállóbb, a belőle készült sírkövet kevésbé viselte meg az idő. Egy-két sírkő a II. világháború során megsérült a temetőbe csapódott lövegektől. A márvány minősége változó, néhány kő rossz minőségű, feliratuk alig olvasható. A sokkal ellenállóbb gránitból Cegléden a XIX. század végén kezdtek obeliszk formájú sírkövet készíteni. A sírkövek formája változatos. Stílusuk a kor ízlésének megfelelően eklektikus, hátlapjuk eleinte faragott, nem csiszolt. Később oszlopok, pillérek díszítik a kövek előlapját.

‌

 

Cseh Frerencz és Balog Lidia 1876

A kövek egy részén a kőfaragó nem tüntette fel a nevét, többségén azonban szerepel a szignó. A legtöbb Gerenday Antal kőfaragó műhelyében készült Pesten. Az 1840-es évek végétől Kohn Gábor, ceglédi kőfaragó készítette a legtöbb sírkövet.

 

A sírkövekre szimbólumokat is véstek. Csillagot, hatágú csillagot, fát, gyakran szomorúfűzt, házaspárok esetében összefonódó kezet véstek. Gyakran található a foglalkozással kapcsolatos szimbólum is, pl. Csizmadia Gergely sírkövén egy kaszás férfi található, utalva a földművelő foglalkozásra. Találhatunk szőlőfürtöt, kalászt is.

 

A sírkövek felirata változó. Sok kövön csak a halott neve, életkora, a halál ideje látható, más kövekre sírfeliratot is véstek, mely gyakran a vallásos hit megnyilvánulása.

Jójárt György több évig kutatta és tárta fel az Öregtemető sírjait. A fényképezés egy évig tartott. A képekből először egy kiállítás nyílt 2010-ben a Kossuth Múzeumban. 2012-ben a halottak napján avatták fel ezt az emlékparcellát.

‌

A ceglédi vasútállomás

Az 1800-as években kezdődött meg Magyarországon az országos vasúthálózat kiépítése. Ennek részeként 1844 őszén kezdték el a Pest-Szolnok vasútvonal építését. A vonalat 1847. szeptember 1-jén nyitották meg.

A vasútállomás első változata, az indóház is elkészült ekkorra. A régi indóház egyszerűen tervezett, praktikus, szerény épület volt. A vasút a várostól távolra húzódott az akkori településszéli vasútvonal-vezetésnek megfelelően. Így az indóház is távol esett a központtól, de az évek során már teljesen beépült ez a környék. Ebben az első pályaudvari épületben született híres írónk, Tömörkény István 1866 decemberében.

 

A ceglédi vasútállomás

Az 1870-es években következett az állomások felújítása a Pest-Szolnok vonalon, de Cegléd és Szolnok ekkor még kimaradt az átépítésekből. Ebben az időben a fejlődő városok lecserélték indóházaikat a kor városképének megfelelőbb, modernebb épületekre.

Az új, mutatós állomásépület terve 1907-ben készült el Pfaff Ferenc munkája alapján. Az építkezés 1908 januárjában kezdődött meg, Kossuth Ferenc is figyelemmel kísérte a munkálatokat. 1909-re készült el teljesen az új épület. Ugyanez év novemberében adták át az állomásépületet restivel, váróteremmel, oszlopcsarnokkal együtt.

 

A ceglédi vasútállomás

A munkálatok nyomán 3610 m²-en háromtengelyes, egyemeletes, oromzatos, középrizalitos formájú, acélszerkezetes kivitelű épület emelkedett. Erőteljes párkányok, kontyolt tetők, kör alakú padlásablakok jellemezték a 120,5 méter hosszúságú új állomásépületet. Szélessége 17 méter, gerincmagassága a széleken 12 méter, középen 19,5 méter. Fala vörös nyerstéglából készült, benne fehér kőkeretekkel és díszekkel.

 

Az előcsarnok és folyosószárny egy légtérben található, innen nyílnak a jegypénztárak, az átjáró a peronokhoz, három váróterem és az irodák.

Az impozáns vasútállomás több mint 100 éve szolgálja az utazóközönséget, az idő múlásával igyekeztek egyre modernebbé, a kor követelményeinek megfelelővé formálni.

A vasútállomás épületéből kilépve a Rákóczi úti ostorfasor látványa fogadja az érkezőket.